És eljött a mai nap, amikor se kanál, se villa nem kellett. Még ha valami fogdosós kaja lett volna... De neeem. Az úgy túl egyszerű. Tejföl. Na azt csakis kézzel jó enni :D Most kapott először így magában (kérte, mikor a dobozt meglátta a kezemben), és nagy sikere volt. Full mosdatás és mosás követte :)
Emlékszem, mennyire odavoltam, mikor elkezdett Médi kanállal enni. persze ez nem jelentette azt, hogy tisztább volt, mire befejezte az evést, de azért mégis... Nem sok egyévest ismerek, aki kanalazik már. És eljött a mai nap, amikor se kanál, se villa nem kellett. Még ha valami fogdosós kaja lett volna... De neeem. Az úgy túl egyszerű. Tejföl. Na azt csakis kézzel jó enni :D Most kapott először így magában (kérte, mikor a dobozt meglátta a kezemben), és nagy sikere volt. Full mosdatás és mosás követte :) Olvastam épp most egy cikket, és eszembe jutott, hogy tavaly én is leírtam (perces pontossággal), mit is csinálok egy nap. Gondoltam, később nosztalgikus hangulatban újraolvasom, s visszasírom még azokat az időket (mert most már 100-as szintű harcos vagyok, különleges kiképzéssel :D) Délután 5 körül hagytam abba, mert már nem volt kapacitásom rá :) És érzem a késztetést egy 14 hós verzió megírására is :D
Szóval így nézett ki a 8 hós gyerek mellett egy átlagos napom: 8:33 ébredtem, pisiltem, fogmostam 8:35 gyerek peluscsere, átöltöztetés 8:39 szoptatás 8:48 gyors e-mail írás 8:54 elküldés 8:54 hinta fel, gyerek bele 8:55 ágy bevetés, cuccok elpakolása a földről takarításhoz 9:03 gyors kávé 9:07 porszívót előveszem, bedugom 9:08 gyerek ordít, hintából ki 9:10 gyerek hintába vissza 9:10 porszívózás (konyha - nehezített pálya, székek toligálása, hűtőmágnesek összekapkodása, nappali, fürdő) 9:19 porszívó el, gőzölő elő 9:20 gőzölés - nappali 9:23 kifogy a víz, újratöltés 9:24 gőzölés folytatása 9:27 szárazzal áttörlés (a filc fej nagyon csíkoz, a másik meg még vizes) 9:28 gőzölés - konyha (nehezített páyla, székek ide-oda toligálása) 9:34 gyerek sír, rágókát keresem, nincs meg, adok kutyát helyette 9:35 gőzölés folytatása 9:38 míg szárad a konyha, gyerek takarójának, játékainak kipakolása, üres ásványvizes üvegek összelapítása, karórám keresése, hogy ne kelljen mindig a géphez rohangálnom nézni az időt. egyik órám sincs meg. 9:42 barátnős telefon, beszélgetünk kicsit 9:46 konyha is felszáradt, gyerek hintából ki játszani, gőzölő elpakolása 9:47 tiszta ruhák hajtogatása, elpakolása 9:57 bőrönd kipakolása (hétvégén Anyuéknál voltunk) (alap esetben ilyenkorvisszaaltatom a gyereket kb negyed óra alatt, hogy aludjon egy fél órát, különben tízórai után dől ki és lőttek a déli alvásnak. de most mindegy, mert tízórai után elmegyünk itthonról és úgyis aludni fog...) 10:04 mivel sok új ruhát kapott Médi anyuéktól, amit nem tudok a bőröndből hova tenni, szét kell szanálnom a ruháit és a kinőtteket eltenni, még nem tudom, hova 10:18 gyanúsan nagy a csönd. átmegyek a nappaliba, gyerek sehol- konyhában sem sehol. kiszúrom a sarokban ülve a szerszámosláda mellett, épp a kis kezéről próbálja leszedegetni a ráradagt, cafatokra törő ragacsos marticát. gyerek ki, ölbe, 0,5 mm-es ragacsok egyenként lekapirgálása a kezéről, talpáról, ruhájáról. ráragadnak a kezemre, kefével lesúrolom a fürdőben 10:25 lassan készíteni kellene neki a tízórait, de előtte elpakolok a konyhaasztalról (már két óra eltelt és még le sem ültem reggelizni.....) 10:28 észreveszem közben, hogy a hús a sütőben maradt, beteszem gyorsan a hűtőbe. közben még néhány apróság: a támasztópárnát felfújom, ráhúzom a huzatot, az előkéket megtisztítom, és agyalok közben, hogy mit egyen Médi, de körte lesz megint és barack, mert gyorsan romlik 10:32 összepakolok utána a szobában, mert kirámolta a fél doboz játékot (round 1.), mire befejezem, szétdobál 42 db hűtőmágnest, ezeket is összeszedem és amíg megint lerámolja, elszaladok wc-re 10:38 útvonaltervezek, hogy hogy jutok legkönnyebben el az uticélhoz BKV-val 10:42 útvonal megvan, megtisztítom neki a gyümiket és csinálok magamnak is reggelit, amíg meg nem éhezik, ha belefér, el is mosogatok - közben végig nyíg és a nadrágomat rángatja, néha felveszem, megpuszilgatom és elmesélem neki, mit csinálok épp, és hogy legyen türelemmel, mindjárt végzünk 10:45 üvölteni kezd, beteszem a hintába, meglököm és mesét kapcsolok neki, és megyek vissza a konyhába 10:50 mosogatni persze nincs idő, mert barnulni kezdtek a gyümölcsök és az összeset meg kellett hámoznom és levágni a rossz részeket, hogy elég legyen Médinek. a többit kukába küldtem. 10:57 a májast kenem a kenyeremre, mikor visítani kezd a gyerek. 10:58 peluscsere, Pipi szórakoztatása, hogy ne hadonásszonkalimpáljon közben és végezzünk hamar (Mekkelek főcím bejövős) 11:01 gyerekre szkafander, székbe betesz, csinálok egy kakaót magamnak, de kiborítom, fel kell takarítani 11:04 leülök mellé enni énis 11:12 befejeztem az evést, lassan csak a gyümicsücskök vannak Médi előtt, segítek neki megenni azt is, de közben sírni kezd, mert nem aludt vissza délelőtt és fáradt - Mekkelek főcím ezúttal haszontalan. és mindenmásis. 11:20 megtörlöm a kezét, száját, kitörlöm a hajából és a füléből a körtét, leveszem a szkafandert - kirepül a zsebéből 2 db körte, szétplaccsan a padlón. felszedni nincs idő, gyerek konstansan fuldokolva üvölt 11:23 átöltöztetem kimenősbe, mert szopi közben úgyis beájul és nem akarom macerálni, csak gyorsan hátamra kötni és indulás. végig visítás, krokodilkönnyek, lencsilány, mekkelek, butakisnyúl, pocakprügettyű - ez használ, gyerek nevet, de amint levegőt veszek a következőhöz, visít. túléltük. 11:28 Szoptatás 11:40 gyerek beájul, leteszem, mintha nitroglicerin lenne, megyek, feltakarítani a romokat a konyhából - etetőszéket lemosom, szárazra törlöm, felszedem a padlóról a szétplaccsant gyümölcsöt - nehezített pálya, a szilva túlérett és kicsúszik a kezemből feszt. felmosom a padlót, papírtörlővel szárazra törlöm. a szkafandert kiterítem száradni, mert úgy csak le kell majd rázni róla a gyümit később (ezután alapesetben meghámozom és odateszem a zöldségeket főni neki ebédre, aztán amíg játszik, elmosogatok és szétnézek, mit kell még hirtelen megcsinálni (pl. mosás, ruhák beáztatása, wc vagy fürdő takarítás, szemeteszacsik cserélése, bárakármi). ilyenkorra kicsit elfáradok, leteszem a seggem a gép elé vagy a kanapéra a telefonnal és szörfölök kicsit a neten: horgoláshoz minták, orrszívó vadászat a hirdetésekben stb. - HA a gyerek nem matricázik. ha igen, akkor őt szórakoztatom és közben rohangálok csekkolni, hogy puha-e már az ebédnekvaló). 11:44 készülődök - hajamat kibontom, újrafonom, öltözök, wc, hozom a kendőt 12:01 gyereket felapplikálom a hátamra, bepakolom a táskámat és indulunk 14:18 hazaértük, gyors peluscsere, átöltözés, gyerek játszik, míg nem lesz éhes. aludni nem fog ebéd után, mert a hátamon végig szunyált hazafelé. szopcsiii!! 14:23 szusszanok egyet, eszembe jut, hogy keressek egy másképp hátrakötős videót, mert valamiért nagyon vágta most a vállam a kendő. 14:51 gyerek éhes, eszik (wow, volt fél óra szünetem!!!) 15:06 gyerek mosdatás, etetőszék letörlés 15:09 szoptatás 15:29 gyerek le, megyek ebédet melegíteni magamnak... 15:35 amíg melegszik a kaja a sütőben, letakarítottam a reggeli cuccot a szkafanderről, és leülök a géphez ihletért, hogy mi a frászt főzzek 15:49 recept megvan, csirke meleg, ebédelek Médi közben nyúlkál a konektorba, rángatja a vezetékeket, észreveszem, hogy a töltőm végét szopogatja és a matrica már hiányzik... elteszem a kábeleket. bebújik az asztal alá és tépi a lábamat... 15:55 leteszem a hűtő elé mágnesezni, hogy nyugisan befejezhessem az ebédemet... 16:01 ebéd kész, odateszem párolódni az almát Médinek uzsira 16:05 amíg puhul az alma, elmosogatok 16:18 kiszedem a gyereket a mosógépből és barátnős telefonálok (szia, Magdás :) ) 16:20 folytatom a mosogatást 16:25 rájövök, hogy elfeledkeztem az almáról és rommá pároltam, így kénytelen leszek valami pépeset csinálni belőle, mert így nem tudja Pipi megfogni - kikapkodom a gerezdeket a párolóból 16:25 folytatom a mosogatást, és közben 10 másodpercenkénthúzom fel a gatyámat a bokámról és könyörgök Médinek, hogy ne rángassa le 16:27 elfogy a türelmem és beviszem a szobába bödönkézni, összeszedem megint a 42 db szétdobált hűtőmágnest és befejezem a mosogatást 16:34 a gatyám megint a bokámon, de már nem éerdekel, csak be akarom fejezni a mosogatást. puffanásra fordulok, Pipi levert a citromleves üveget és azzal játszik, de már szemez a tálcákkal is a polcon. 16:36 befejezem a mosogatást, Pipi még mingid a citromleves palackot gyűri, kiveszem a fagyóból a csirkét és kiolvasztom 16:37 bejövök a géphez, hogy lejegyezzem a történteket idő szerint, (közben 11 hűtőmágnest pakolok vissza a hűtőre) mikor észreveszem, hogy kekszragacsos gyerekkezek végigtapogatták a tv állványt ás a tv képernyőt is, úgyhogy gyorsan letakarítom és kihorgászoma belökött beltérit a tv mögül (Pipi jól elvan a palackkal) 16:40 vissza a csikréhez, főzök Itt már kb világomat nem tudtam a fáradtságól, de ez egy igen jó napnak volt mondható. Minden Édesanya elismerést érdemel, amiért nem napi 8, de 24 órában dolgozik keményen. A legfontosabb dologért: a Családért. Apukák, vegyetek egy doboz bonbont és egy szál virágot Anyának! Nem is sejtitek, milyen nagyra értélkelné! :) Korábban már írtam arról, hogy Pipi a babajeleket használva egyre többet kommunikál. Mostanra már sok állatot is megnevez jelekkel, ha odakint vagy könyvben látja őket, azonnal jelel. Anya büszkesége. :) Ha valaha is gondolkodtál volna azon, hogyan néz ki egy átlagos reggel egy egyéves gyerek esti bombarobbantása után, hát nem kell tovább a fantáziádban bíznod, nagyon szívesen elárulom :D Minden napunk az esti fürdéssel, meseolvasással, majd altatással ér véget, s hát őszintén megmondom, nem mindig van olyankor energiája az embernek még rendet is rakni, pakolászni, de ez természetesen nem okoz lelkiismereti gondot, mert alapos ok is van rá: az alvó csemete, akinek álmát semmi pénzért sem zavarnánk meg :P Szóval adott egy egyéves, pakolásmániás, fénysebességgel rendetlenséget csináló Pipi, és adott a két szülőegység, aki alig várja, hogy vízszintesbe kerüljön az egész napos gyerekkergetés után. (Általában a fejem még le sem tettem, már folyik a nyálam, úgy alszom.) Hiába is pakolászok utána napjában többször, s mikor délben alszik, lábujjhegyen teszem el a játékait az útból (duplóra lépni fájdalmas, és nagyon lila élmény, true story :D ), estére megint tornádó sújtotta területté nyilvánítható a lakás. Egy szó, mint száz, reggel, még a csipát sem törlöm ki a szememből, de már átesek a mászóhengeren, a padlón való landolást elkerülve úgy manőverezek, hogy egy hatalmas lendületű lépéssel éppen az arra felé kószáló egyetlen duplókockára lépek, de hogy ne sikítsam fel az egész házat, az öklömbe harapva, a másik kezemben a hadi sebesült lábamat fogva ugrálok a másikon, míg enyhülni kezd a mindennél élesebb fájdalom. Aztán tovasántikálok, s ha szerencsém van, nem csúszok el egy útban felejtett babán vagy kirakódarabon és élve eljutok Pipi szobájáig, ami ilyenkor a legbiztonságosabb terep az egész létesítményben. Általában itt jut eszembe már, hogy a szemüvegemet megint elfelejtettem feltenni a nagy sietségben, s hogy az elmúlt 43 másodperces cirkuszi mutatvány lazán elkerülhető lett volna. Íme egy kép egy átlagos reggeli állapotokról a szobában, konyhában (igen, ennél sokkal durvább is szokott lenni, de erről majd máskor...): Naszóval, miután egyetlen magzatom mindenféle igényének eleget tettem, szemüvegben vetek egy pillantást a helyzetre, és egy miniszívroham után már kezd is összeállni a katasztrófaelhárítási terv a fejemben. Pipi megkapja bödönkét (a híres neves idegesítően daloló sütifaló bödön - Anyukák, Ti minden bizonnyal tudjátok, miről beszélek :D), ezzel nyerek nagyjából 4 és fél percet, ami pont elég arra, hogy a játékait összekapkodjam a lakás minden szegletéből: hűtőmágneseket a szőnyeg alól, formabedobó elemeket a cipőkből, műanyag karikákat a konyhaasztal alól, babákat a cipők közül, zenélő kütyüket a fehérneműs fiókból, műanyag szirszarokat a fürdőkádból ésatöbbi. Mire befejezem az utolsó kört is, Pipi már a bödönkét hátrahagyva boldogan rámolja ki megint a játékosdobozt. Mire azzal végez, én jó esetben bevetem és letakarom az ágyat, rosszabb forgatókönyvben pedig küzdök a gaz pelenkással, aki szerint mókás az ágyon henteregni, amit éppen rendbe kívánok szedni. Lendítem a takarót, villámgyorsan már alatta is terem kacagva, leteszem a szőnyegre, s tizenpár ilyen próbálkozás után újabb daloló játék segítségét hívom és sebtiben bevetem az ágyat. Ekkorra már eltelt úgy 20 perc és a homlokom diszkréten gyöngyözik. Kávé? Reggeli? Álom csupán :) Mikor kész, következik a konyha. Hát ez is megér egy misét, mert közben nyilván gyereket etetek, főzök, s közben Pipi szorgosan a nyomomban van dalolászva, érdeklődve, miben is segíthetne. Rendes gyermek, porszívózik, port töröl, felmos velem :) Mire a konyhával végzek, már késő délután van és sötétedik, de az eredményért megérte. természetesen a fotók elkészülte után megindul az én kis tornádóm, s egészen estig végzi romboló tevékenységét :) Így lészen átlagos reggelből hirtelen este, s másnap kezdődik elölről az egész. A változatosságot csak az útban lévő dupló kocka színe, vagy a szőnyeg alá rejtett hűtőmágnesek mennyisége jelenti :)
De én így imádom, ahogy van. :) Pipi térden jár. Az egyiken. :) A mozgásfejlődése teljesen jól alakult már pici korától. Íme egy gyors, videós összefoglaló :) (Igen, Anya nosztalgiázott ma ezerrel :)) Hasról hátra (ami a bébiknek ugye a legkönnyebb, mert a buksijuk adja a lendületet jól :) ) már 2 hós és pár napos korában megfordult. Emlékszem, ahogy elöntött a büszkeség és legszívesebben belekiabáltam volna a világba, hogy az én lánykám a legügyesebb a világon! :) (Ami persze így is van a mai napig! :) ) 3 hósan fordult az oldalára először: Érdekes, hogy a kúszással már hamarabb is próbálkozott (a hasán forgott körbe és a lábait húzgálta maga alá), aztán 4,5 hónaposan fordult hasra. 5 és fél hónaposan körbegurulta a lakást a játékai után :) 6 hónaposan kúszni kezdett, pár héten belül mászni, ülni, s ezzel nagyjából egy időben fel is állt: Innen már csak napok kérdése volt, s a bútorok mentén araszolgatott, 9 hónaposan pedig már a járássegítővel jött-ment a lakásban. És itt jött a gond. Egyik délután úgy popóra zuttyant a tologatós bigyó előtt, hogy az egyik kiálló tekergélős játék, ami rajta van, felsértette a száját is és ömlött belőle a vér.. :( Szegénykém... Ezután a malőr után egy hétig fel se nagyon állt, s azóta a helyzet változatlan, bútorok mellett jön-megy a mai napig és különböző, vicces mozgásformákat hoz létre, de járni csakazértsem :) Rendkívül megfontolt és óvatos, kicsit talán túlzásba is viszi :) Viszont eszméletlen cuki, ahogy néha közlekedni bír :D Szóval így alakult az, hogy majdnem 14 hónaposan még szinte ott tart, ahol 6,5 hónapos korában - mászik. Sebaj, zseni lesz. A mászás során állítólag rengeteg új idegpálya kapcsolódik össze, s a sokáig mászó gyerekek intelligenciája magasabb lehet.
Akárhogy is van, és lesz, semmit sem siettetek, mindent hagyok a maga tempójában haladni, tudja Ő nagyon is jól, mire képes, s hogy mire van épp igénye vagy szüksége. Néha már azt hiszem, baj van a napirendünkkel, mert Pipi rendre bealszik ebédelés közben. Szóval, ha délelőtt is alszik egyet (csakis, ha elunja magát pl a hátamon séta közben, mert egyébként marhára nem álmos. Minden nap fél 8 körül kel (most hullámzok! :D és pontosan délben ebédel.), akkor az ebéd utáni alvásnak lőttek. Ami egyrészt azért sem áldásos, mert ha egy év múlva bölcsis lesz, s aztán ovis, ugyanígy délben lesz szunya, és legalább nem kell majd akkor problémázni a másképp szoktatással. Másfelől, így délben nem alszik, s akkor 4 körül így is, úgy is kidől, fürdésre ébred fel (ami 7-kor van) és pörög legalább 11-ig. Csináltuk ezt egy darabig (mert fő az igény szerintiség, mindenben ... ppfff :D ), de kösznem :D Szóval én nem forszírozom már a délelőtti alvását, így viszont kicsit befárad néha délre. Ettől függetlenül így a legjobb, mert van rendszer a kis életében, s Anyunak meg van 2-3 órája délutánonként mindenfélét csinálni :))) Mióta kanalazik, ezt a fáradtságot a nagy koncentrálásnak tulajdonítom, egyszerűen látszik rajta, ahogy elfárad benne mentáisan :) Bár napról napra ügyesebb... Hát mennyire cuki már! :D Hááát... A Nagy Nap. Amennyire készültünk rá, s amennyire azt szerettem volna, hogy tökéletes legyen, annyira sült el balul... :) Így utólag már csak mosolygok rajta, szép emlék lesz a családi almbumban. Itthon, hármasban ünnepeltünk, a Nagyék skype-on csatlakoztak hozzánk. Minden jól ment, egészen a tortáig. Szegény Pipi úgy megijedt a lángtól, amit még sose látott azelőtt, hogy eszméletlenül ordított percekig, s aztán egész este. A szivem szakadt meg érte... Reggel a bizonyos szülinapos dallal köszöntöttük, s természetesen nem bírtam ki pityőzés nélkül, hogy ilyen nagylány lett az én KisPipim :) Sokszor jutott eszembe, hogy vajon azok, akiknek még nincs a háztartásában kicsi gyerek, vajon hogyan képzelik el például a házimunkát egy egy év körüli gyerekkel. Mert amíg pici, és nem képes helyet változtatni, addig minden szuper, leteszed a dedet valahol és biztos, hogy ugyanott találod, mikor visszamész a szobába :) vagy egyszerűen szem előtt van, mert beteszed a pihenőszékbe, és mosogatás közben dalolászol neki, megpuszilod, folyamatos interakcióban vagytok.... Aztán a feje tetejére fordul a világ, mikor kúszni kezd és pár nap alatt olyan tökélyre fejleszti eme új tudományát, hogy fénysebességgel kúszik utánad - mindenhova. Itt kezd az ember lánya a tarkójára is szemeket növeszteni, mert komoly akadálypályaként funkciónál egy féléves a konyhában... Arról nem is beszélve, hogy a feladatok száma is megnő rendesen... Kezdődik ugye a ruhácskák gyakoribb és mélyrehatóbb mosásával, fehérítésével. Mert ugye a padlókosz az nem csak egy kis büfike vagy nyál, amit simán kimosol 40 fokon is és elégedetten szemléled teregetés közben, mert mennyi energiát és mosószert spóroltál a családnak. A padlókosz alattomos és kegyetlen, ott is van, ahol szerinted nincs és meglehetősen nehéz kimosni. Áztatás, fehérítés, 60 fokos program a minimum, ami szükségeltetik hozzá. A mosás gyakorisága is megnő ezidőtájt, egyrészt, mert ugye a gyereket huszonhatszor átöltözteted a padlókosz miatt, másrészt pedig, mert nagyjából ilyenkor megkezdődik a mellétáplálás réme, és az almafoltot lehetetlen kiszedni a hacukákból, hát még a sütőtököt. Folytatódik a feladatok bővülése így a mindennapos padlósikálással. Amíg nincs, vagy apró a gyermek, tök jó volt a heti 1-2 felmosósdi, teljesen tiszta volt a lakás így is. Legalábbis azt hitted :) Ez a mindennapi takanyó valljuk be, szélmalomharc, de Te mégis kitartóan suvickolsz, mert hiába mostál fel aznap már háromszor, a gyerek már megint retyós, pedig negyed órája öltöztetted át. Már-már a gyerek laminálásán gondolkodsz, amikor eszedbe jut, hogy felmosórongyot varrsz a rugik térdére és hasára, és bumm! Két legyet ütsz egy csapásra! Aztán az is eszedbe jut, hogy hogy néznének Rád emiatt a barátok, rokonok, mikor vendégségbe jönnek hozzátok, és el is veted az ötletet gyorsan... Az egyetlen előnye mindezen dolgoknak, hogy ha akarod, ha nem, rendszert kell vinned az eddigi káoszos életedbe, hogy haladj is. Vagyis a reggeli fogmosásszoptatáspelusozás rutinba beépül a porszívózás és a felmosás is :) Mikor már hozzászoksz és minden megy is, mint a karikacsapás, újabb nehezítéssel nézel szembe - a poronty mászni kezd. Ez a kúszástól csak gyorsaságában és meglepetésszerűségeében különbözik, ami egy újabb szinte emeli a ninja képességeidet, úgy mint tigrisbukfenc, vetődés, elegénsan hasraesés. De van azért jó hír is: a ruhák hastájékon nem koszolódnak többé! :) Viszont maradnak a gyümölcs és zöldségfoltok, s extra teendő érkezik: a napi többszöri takarítgatás, főként az etetőszék körül :) Nade nagyon elkanyarodtam az eredeti témától... Szóval, a mászással egy időben szinte fel is állnak a csöppségek, s már nem csak a nadrágod szárát huzigálják a padlón fekve, míg Te végzel a szokásos teendőiddel (mosogatás, teregetés, pornyínyó), de a vádlidba marva szépen fel is kapaszkodnak rajtad :) Idővel kicsit talán jobb lesz, de tény, hogy egy mászóállóaraszolgató egyéves körüli rosszcsonttal igazi kihívás a házimunka. De vannak azért jobb napok is, amikor elfoglalja magát és nem ordít Téged rángatva... :) Nos, hát ez történik, amíg Anya mosogat. ... a köbön :( Pipiből ömlik a takesz, és köhög is, szinte ugatva... és hát azon gondolkodtam, talán nagyon száraz a levegő a lakásban, hisz a padlófűtés tolja a meleget ezerrel és kavarja a port is... így beszereztünk gyorsan egy hidegpárásítót, hogy hátha segít Pipinek a gyógyulásban és persze megelőző jelleggel is funkcionálhat majd... A reakciója priceless volt, el akarta kapni, meg akarta kóstolni a párát :) S a jó hír az, hogy használt, sokkal nyugodtabban aludt és kevesebbet köhög. Boldogság. :)
Megyeget a készülődés még mindíg ezerrel, ma már a 3. adventi gyertya került meggyújtásra... nemsoká itt az ünnep :) Ma elkészültek a mézeskalácskák is, míg Pipi alukált, szépen elkészültünk velük. Áldott jó gyermek, hagyja a szüleit alkotni :) Ebéd előtt adtam Neki egy almát, hogy ha már BLW-s gyermek, ideje így majdnem egy évesen ezzel is ismerkedni így egészében - az evés mostanában amúgyis katasztrofálisan megy, se kézzel, se kanállal, se sehogy nem akar önállóan enni, sztrájkol ezerrel. De remélem, egyszer ezen is túljutunk és úja boldogan fog önállósodni majd :) Szóval alma. Hát, a várt hammbekaplak reakció elmaradt, viszont labdának nézte :D Aztán, hogy az illatából leessen neki, hogy mit is kellene csinálni a piros gurulóssal, meghámoztam egy részét és úgy adtam a kezébe a gyümölcsöt. :) Aztán estére kisült az összes kalácska is :) finom mézes illat terjengett a lakásban, egészen karácsonyi hangulatba kerültem...
|