Igaz, hogy a Télapó megirigyelhetné a szakállát és hogy az orrlyukaiba néha több jutott a kanálból, mint a szájába, de elejétől a végéig egyedül merte, kanalazta az arcába Pipi a joghurtot :) Anya végtelen büszke,s meghatott!!
... végig egyedül bekanalazott tízórai :) Igaz, hogy a Télapó megirigyelhetné a szakállát és hogy az orrlyukaiba néha több jutott a kanálból, mint a szájába, de elejétől a végéig egyedül merte, kanalazta az arcába Pipi a joghurtot :) Anya végtelen büszke,s meghatott!! persze a tehetség már egy hónappal ezelőtt is tisztán látszott, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar kibontakozik majd :) Azon a bizonyos közösségi oldalon elég sok babás-anyás-hordozós csoportnak tagja vagyok, szeretek informálódni, és szeretek cukibbnál cukibb hordozott babacsomagokat nézegetni :D És természetesen kendőket, egyéb hordozókat és kiegészítőket. Nem is gondolná az ember, mennyire bele lehet szopódni ebbe a hordozás témába (legalább annyira, mint ahogy a Southparkban Cartman a fészbúkba, ha nem jobban :D) A teljesség igénye nélkül álljon itt egy felsorolás, mi mindent lehet beszerezni, ha az ember bírja bukszával: rugalmas kendő, fürdős kendő, szövött hosszú kendő, szövött rövid kendő, karikás kendő, félcsatos, csatos, SSC, onbu, pod, mei tai és ezek különböző hibridjei - ezek ugye az eszközök maguk. Nyilván a gyermek fejlettségéhez (ül-e, áll-e, jár-e), súlyához és a használat típusához választhatók az eszközök, én azt mondom, egy jó hosszú kendő a születéstől a hordozós kor végéig is bőven kiszolgál. Mert valljuk be, ezek nem olcsó dolgok. És hát vannak kiegészítők is: hordozós kabát, hordozós takaró, hordozós táska, hordozós övtáska, banyatank, ezek a mamának. A babának kapható/varrható hordozós sapka, sál, babylegs, cipő, csizma, overál, pulcsitróger, rágcsalánc, pántrágóka, és ezer más cucc, amik ugyan nem létszükségletek, de jól tudnak jönni. Apránként én is beszereztem néhány dolgot, s mivel a babakocsink totálisan használaton kívül van nagyjából Pipi 4 hós kora óta, az alapok beszerzése után már nem állt előttünk akadály (eső, szél, hó, idő, kilométerek :)) A hordozóeszközeimről már írtam régebben, egy másik posztban, így ezt most kihagyom. Essék hát szó az egyebekről. Első körben rendeltem ősszel a kedvenc csájnai oldalamról pár babylegset 470.- körüli darabáron ingyen postával, sajnos csak később találkoztam az ötlettel, hogy a kiszuperált térzoknijaimból is megalkothattam volna őket. Így legközelebb előbb gugli, aztán online vásárlás :) Igazból 2500.- forintnyi dollárba került cakkpakk, 3 hét alatt itt volt, és ősszel nagyon jó hasznát vettük, mikor nagyon hideg még nem volt, de a kendőből kilógó lábikókra mégiscsak jól jött egy kis extra melegség. Másik nagyon jó funkciója, hogy a kötés közben felcsúszó nardágszár miatt kikandikáló bokácskákat is melegen tartja, s nem engedi Szellőfit besurrani oda :) Ithon pedig, amíg be nem köszöntött a hideg és a fűtésszezon, nadrág helyett használtuk. eszméletlenül megkönnyíti a pelenkázást :D A következő volt a sorban a hordozós kabát. Óje. Mivel úúúútáltam a babakocsit mindig is, nem volt kérdés, hogy télen is hordozni szeretnék. Előnyök hosszú sora: két szabad kéz pl. cipekedésre, vagy zsebre tehető , nem fagy hozzá a babakocsi fogantyújához, beépített központi fűtés a hátamon, s mivel Pipi még nem jár, megúszom a bundás csizma, overál, vastag téli dzseki, kesztyű és miegymás megvételét :) Jókor voltam jó helyen, egy facebook csoportban sikerült beállnom egy hordozóssá alakított hosszú, meleg kabátra, s rám is került a sor, így megvettem. Sokkal olcsóbb volt, mintha Pipinek megvettem volna a fent soroltakat :) Boldogság! Azóta is imádom, nem tudom, mihez kezdenék így télen nélküle... Aztán... Kapott Pipi a Keresztmamijától egy sálat, ami igazából olyan, mint egy garbó, amit elvág az ember úgy vállmagasságban :) Nagyon praktikus, évekig jó lesz még rá. S a legutóbbi dolog, amit vettem, éppen ma érkezett meg :) A hordozós övtáska! Joggal kérdezik mindig, mitől lesz egy táska vagy övtáska hordozós. Nos, a táska elsősorban attól, hogy variálhatók a pántjai, átvetve, vagy övtáskaként is funkcionálhat. Az övtáska meg max a méretétől :D Belefér a fél ház (pénztárca, Pipinek nasi, pelus, popsitörlő, a 3 decis kulacsa, játék, textilpelus, ha nagyobb távra megyünk, akkor váltás body és leggings (az izzadás miatt), anyának inni, papírzsepi, ajakbalzsam, kulcs, telefon stb.), a háticsajtól is simán elfér, és nagyon nagyon szeretem már most :) Azért csaptam le rá hirtelen, mert nagyon kedvező volt az ára, és úgy gondoltam, tavasztól, ha már lekerül a kabát, milyen jó hasznát vesszük majd. De használatba kell vegyem hamarost, mert elegem van a Pipit nyomó vagy a bokámat verdeső, ciki koponyás táskából.
Húúú de nagyon sokat tudnék még mesélni. Így egy év távlatából már tudom, hogy ez nem csupán praktikum, ez életstílus, és habár nem vagyok egy hardcore hurcis ősanya, nagyon szeretem a hordozás nyújtotta előnyöket, lehetőségeket, és a szívesen hozzám bújó, rajtam nyálcsorgatva alvó KisPipit. Láv. Telnek-múlna a glutén- és cukormentes napok, hol könnyebben, hol nehezebben veszem az akadályokat... Utóbbi esetben úgy igyekszem könnyíteni a helyzetemen, hogy sütök. Há' nóóómááális? :D Na nem magamnak, hanem Mostmárférjnek :) Persze mindig csak akkor döbbenek rá, ez mennyire rossz ötlet volt, mikor kiveszem a sütőből a gőzölgő végeredményt. Ma annyira elvetemült voltam, hogy fonott kalácsot készítettem - életemben először. És hát úúúgy bezabáltam volna belőle. De az önuralom győzött és megelégedtem némi szimatolással és a foszlósság ellenőrzésével. Csodaszép lett az már egyszer biztos. Ennél már csak az volt durvább, mikor házi füstölt szalonnával, kolbásszal készítettem paprikáskrumplit Férjnek. És hát őszintén szólva rájöttem, hogy nem a liszt meg a cukor elhagyása az igazi kihívás és az igazi önuralom, hanem ez. És büszke vagyok magamra, hogy sikerült :) Egy kis kalácsot, valaki?? :) Noshát... Csajos poszt következik, akinek nincs ínyére, lapozzon! :)
Élete során szerintem minden nő találkozik egyszer (vagy többször) azzal a tükörképével, amit nem igazán szeret nézegetni... Én világ életemben vékony, gyakran beteg(es)en sovány voltam, valahol 44 és 54 kiló között általában a 174 centis magasságomhoz. Lehetne mondani, hogy szerencsés, meg hogy genetika, de sajnos az igazság ennél kicsit szomorúbb... Crohn beteg vagyok 13 éve, így állandó harcban állok a kilókkal - mármint hogy felszedjem őket :D Mikkor bruttóvá lettem Pipivel, életem legszebb 10 hónapja várt rám. Csípős, fűszeres kaják, édességek halmokban, gyros, mekiskaja, minden, amit csak megkívántam csúszott és nem okozott gondot. A terhességem előtt már jó súlyban voltam éppen egy műtét utáni felépülésből bőven kifelé haladva, pocakosan elszaladt velem a ló, főleg az utolsó hónapokban és 80 kilóval mentem szülni. Nagyjából 65 kilósan jöttem haza már nettóban, de a szoptatás rengeteg energiát, főleg szénhidrátot kívánt, s mivel sosem voltam hízékony alkat, 2 szoptatás közt hajnalban simán beficcent bűntudat nélkül egy-egy tábla oreos milka, vagy franciakrémes. És hát az idő múlásával szomorúan konstatáltam, hogy valahogy nem fogyok, mint ahogy arról sok szoptató anyuka ismerősöm beszámolt. Sokkolt, mikor mérlegre álltam nyár végén, hogy 74 kiló vagyok. De mindent a gyerekemért, tej legyen, az a lényeg :) Sajnos ősszel (várhatóan) fellángolt a nyavalyám, így röpke 10 kilótól megszabadított Januárig. És ekkor kezdtem a tükörképemet nézegeti... Az Anyaság szerintem a legjobb, legszebb dolog a világon. Véremből, sejtjeimből növesztettem egy kisembert a testemben, s azon kívül is én tápláltam, a testemből. A szülés utáni pocakomra mindig is valami harci sebként tekintettem, egy jelként, hogy Anya vagyok, megcsináltam! S így volt szép. Pipi most múlt egy éves, szinte mindent eszik már, elérkezettnek láttam hát az időt egy kis gatyába rázódásra, mert már nem boldogan, hanem szomorúan nézegettem a tükörképemet... A hasamon ott a kis potroh, a hasizmaim a műtétek és a terhesség alatt szétnyíltak, nem tartanak, nem támasztanak semmit (a hátam is ezért fáj sokat...). Szóval fogy(óz)ni nem nagyon akartam, így a glutén- és cukormentes életmódot választottam, s elkezdtem mozogni is. De a cukor borzasztó addiktív, nem is sejti az ember lánya, mennyire, csak akkor derül ki, mikor nélküle kell élni :) Így hát egy hét sóvárgás után alternatívát kerestem, s meg is találtam: szénhidrátmentes sütiiii :D jóformán csak tojásból és túróból áll, rettentő finom!! Még ha csúnyácska is :P Recept itt. Bűntudatmentes jó érvágyat! :) Néha már azt hiszem, baj van a napirendünkkel, mert Pipi rendre bealszik ebédelés közben. Szóval, ha délelőtt is alszik egyet (csakis, ha elunja magát pl a hátamon séta közben, mert egyébként marhára nem álmos. Minden nap fél 8 körül kel (most hullámzok! :D és pontosan délben ebédel.), akkor az ebéd utáni alvásnak lőttek. Ami egyrészt azért sem áldásos, mert ha egy év múlva bölcsis lesz, s aztán ovis, ugyanígy délben lesz szunya, és legalább nem kell majd akkor problémázni a másképp szoktatással. Másfelől, így délben nem alszik, s akkor 4 körül így is, úgy is kidől, fürdésre ébred fel (ami 7-kor van) és pörög legalább 11-ig. Csináltuk ezt egy darabig (mert fő az igény szerintiség, mindenben ... ppfff :D ), de kösznem :D Szóval én nem forszírozom már a délelőtti alvását, így viszont kicsit befárad néha délre. Ettől függetlenül így a legjobb, mert van rendszer a kis életében, s Anyunak meg van 2-3 órája délutánonként mindenfélét csinálni :))) Mióta kanalazik, ezt a fáradtságot a nagy koncentrálásnak tulajdonítom, egyszerűen látszik rajta, ahogy elfárad benne mentáisan :) Bár napról napra ügyesebb... Hát mennyire cuki már! :D Hááát... A Nagy Nap. Amennyire készültünk rá, s amennyire azt szerettem volna, hogy tökéletes legyen, annyira sült el balul... :) Így utólag már csak mosolygok rajta, szép emlék lesz a családi almbumban. Itthon, hármasban ünnepeltünk, a Nagyék skype-on csatlakoztak hozzánk. Minden jól ment, egészen a tortáig. Szegény Pipi úgy megijedt a lángtól, amit még sose látott azelőtt, hogy eszméletlenül ordított percekig, s aztán egész este. A szivem szakadt meg érte... Reggel a bizonyos szülinapos dallal köszöntöttük, s természetesen nem bírtam ki pityőzés nélkül, hogy ilyen nagylány lett az én KisPipim :) Mióta csak ketten lettem Pipivel, minden megváltozott. Másképp gondolok a világra, másképp élek meg mindent, s még a szívem is másként dobog. A testemen kívül, egy Pipi nevű kislányban :)
Anyának lenni marha fárasztó és komoly dolog, ugyanakkor egy hatalmas nagy kihívás, tele könnyekkel, amik bánat és öröm okán egyaránt hullanak. Hatalmas mennyiségben :D Rettentő büszkeséggel töltött el anno, mikor először mosolygott, mikor megfordult, vagy mikor kúszni és mászni kezdett. Még akkor is, ha ezek teljesen természetes dolgok, amiket előbb utóbb minden gyermek megtanul. Viszont a szellemi fejlődés... Na az más :) Karácsonyig egészen átlagosan haladtunk minden tekintetben, habár fél éves kora óta jelelek neki (kisebb-nagyobb lelkesedéssel), nem hozta azt, amit vártam tőle. A még jelét mutatta mindenre, egy időben enni és inni kért, de összefolyt az egész és random mutogatott mindenfélét :) Aztán Karácsonykor megtörtént az áttörés :) Mutogat azóta folyamatosan, a mellem pedig dagad a büszkeségtől, milyen okos kicsi lányom van :) Enni és inni kér, már egy ujjal mutogat, felismeri és kiválasztja képről az állatokat, egyértelműen érti, mit jelentenek a szavak, a jelek, csak még nem sokat jelel vissza. De beindult, és úgy érzem, heteken belül sokat fog gyarapodni a jelkészlete. És a hab a tortán pedig, hogy felállt egyedül, s már másodpercekig álldogál - ha úgy van kedve :))) A kollázson éppen inni kér (és kap :D ) fürdés közben, a másikon pedig az álldogálás tudományát gyakorolja életében először (még jó, hogy hozzám van nőve a mobilom :D ) |