Biztosan a falusi levegő hatása, de elindult. Azt hiszem, mostmár nem lesz, ami elvegye a kedvét többé :) Büszke vagyok, mintállat! :D Nem egy szívderítő téma, de na :) Hátha van, aki kíváncsi, hogy is megy ez :D Mielőtt gyermekem született, mindig szörnyülködve hallgattam a náthás, taknyos babák orrának tisztításáról szóló anekdotákat. Sőt, még utána is :) Merthogy ugye a babák orrot fújni nem tudnak, viszont életük nagyjából első hat hónapjában "orrlégzők", a szájukon való légzés igen limitált, általában csak a síráskor teszik. Természetanyánk nem véletlenül alakította így: az orron át való légzés lehetővé teszi a gyors evést (szopást) a csecsemőknek, így nem kell azt megszakítani és a gyarapodásnak nincs akadályozó tényezője. De mi történik, ha a baba megfázik, náthás lesz? Ez szerintem szinte minden első gyermekét nevelő anyuka rémálma :) Pedig nem is olyan ritka dolog, egy átlagos kisbaba élete első évében mintegy 6-8 alkalommal náthás. Megdöbbentő. Nekem szerencsém volt Pipivel, mert mindössze 2x volt taknyos egy éves kora előtt, aztán pedig kicsivel könnyebb volt már a helyzet. Na nem, nem tanult meg orrot fújni, viszont megbarátkozott a hírhedt orrsziporszival és nevetve, szinte már önállóan intézi a dolgot az ilyen időszakokban :) Nade kicsit vissza az orrlégzéshez. Azok a babák, akiknek az orrát nem tisztítják, könnyebben lesznek "szájlégzők", vagyis szükség törvényt bont alapon a szájukon lélegeznek, s valamennyire hozzá is szoknak (ezek a picik alszanak nyitott szájjal gyakran, akkor is, ha nem náthásak). Ez sajnos teret ad a baciknak és a felső légúti megbetegedéseknek (az orrunk szűrőként működik :) ) Persze ez nem törvényszerű, a mi időnkben sem volt még semmilyen eszköz, mégsem alszom tátott szájjal (csak néha) :D Szóval döbbenettel hallgattam, hogy porszívóra csatlakoztatnak egy eszközt, és ezzel szívják le a babák orrából a váladékot. Juuuujj. Szegény gyerek, hát az agya is kijön!! Így, mikor Pipi megszületett, elhatároztam, hogy én ugyan nem kínzom a gyerekemet! Beszereztem hát a kis csinos kézi pumpás jószágot, ezt itt: És bőszen pumpálgattam az apró orrlyukakból a cuccot, ha kellett. (Az oda beböfizett anyatej cuki dolog, a baba állandóan prüszköl tőle, érdemes kiszedni :) ) Pipinek sem volt ez trauma (bár ahogy nőtt, egyre jobban utálta és tiltakozott), és könnyen is boldogultunk. Egy darabig. Vagyis addig, míg egyszer meg nem fázott komolyabban. Nevesen, mikor takonycsapot telepített az orrába valaki és full hangerőn meg is nyitotta :D Olyan 8 hónapos lehetett. Nos, ekkor rá kellett jöjjek, hogy egy, a gyerek (mivel már helyváltoztatásra képes, ráadásul iszonyú gyorsan) menekül. És rázza a fejét. És ordít, Én meg sírok vele, izzadok, gyötör a bűntudat, de muszáj, hogy levegőt kapjon, mert így szopnia nagyon kínkeserves... Kettő, a pumpás eszköz lópikula. Kiszívja a már amúgy is kifelé folydogáló cuccot és ennyi. És hát nem volt más választás, elővettem az orrsziporszi nevű bestiát, amit kaptam még a szülés előtt egy ismerőstől, akinek több is volt készleten :) Mindezt a gyermek érdekében. Hisz enni, aludni nem tudott szegénykém, a szívem szakadt meg érte. Ráadásul zombiüzemmódra kapcsoltunk Mostmár Apával mi is. Nyűgös gyerek, nyűgös szülők párosításnál már csak a világvége rosszabb. Szóval nézegettem, mustrálgattam orrszi barátunkat és próbáltam barátkozni a gondolattal, miközben folyton azt mormoltam, hogy jobb lesz neki, ezt muszáj... Megnéztem csomó videót, elolvastam az összes gyártó haszutját, hogy legalább lélekben elég felkészült legyek. És nekiveselkedtem. Magamnak :D Merthogy én minden kipróbálok, megkóstolok, amit Vele csinálok, Neki adok. És őszintén szólva nem volt egy rémálom, bár kellemesnek azért nem nevezném. Az eszközben egy szelep található, ami leszabályozza a porszívó szívóerejét és éppen csak annyira szív, hogy a cucc kijöjjön könnyedén az orrüregekből. Frankó. A gyanútlan ded az első pár másodpercben (míg fel nem fogta az eseményt) szó nélkül tűrte. De aztán ordított szabadulni próbált, s én együtt sírtam Vele... S ez ment egy hétig. Különböző technikákat javasoltak, úgy mit szorítsam a fejecskéjét a hónomhoz a karommal, s a másik kezemmel intézzem a szívást, vagy hogy fektessem a gyereket a földre a lábaim közé, a kezeit tegyem a lábaim alá és így nem tud szökni. Na igen, ez a módszer tökéletes volt a végeredményt tekintve, mert eszméletlen alapos volt, az egész orrüregét hipp-hopp ki tudtam tisztítani, ritkábban volt rá szükség egy nap és a gyerek gyorsabban gyógyult. De a lelkemen, s az övén is, örökre nyomott hagyott... Végül túlestünk rajta, Pipi meggyógyult, mindenki boldog, orrszit bevágtam a fiók mélyére. Ám jött a tél, és nem úsztuk meg. Mindenfélét kipróbáltam, csak lefogni ne kelljen. Adtam neki babát, ráztam csörgőt, bohóckodtam ezerrel. Hasztalanul. Aztán egy reggel az ölembe ültettem, s énekelni kezdtem. Nem fogtam le, nem szorítottam a fejét. És Ő tátott szájjal, csillogó szemekkel figyelt, és észre sem vette, mi történt. Voilá. Ilyen egyszerű. Nem is értem, miért nem jutott ez alapból eszembe. Megspóroltunk volna sok-sok sírós és keserves percet. Onnantól kezdve mindig elmondtam neki, hogy most mi következik, szóltam, mielőtt bekapcsoltam a porszívót, és énekeltem, Ő pedig mosolygott legtöbbször, s a dolgunk végeztével ment is tova :) Azóta eltelt egy kis idő már, ha meglátja a kezemben az orrszit, mutatja a nóziját, gyakran el is kéri a cuccot, odakvazimódózik a pornyínyóhoz és próbálja összerakni :) Aztán elveszi tőlem és próbálja az orrát eltalálni vele, de csak a száját sikerül :D Már énekelni sem mindig szoktam, végig kuncogjuk a dolgot, s ha nem is élvezi, tudja, hogy jobban érzi majd magát utána. Siker. Hát így. Olvastam épp most egy cikket, és eszembe jutott, hogy tavaly én is leírtam (perces pontossággal), mit is csinálok egy nap. Gondoltam, később nosztalgikus hangulatban újraolvasom, s visszasírom még azokat az időket (mert most már 100-as szintű harcos vagyok, különleges kiképzéssel :D) Délután 5 körül hagytam abba, mert már nem volt kapacitásom rá :) És érzem a késztetést egy 14 hós verzió megírására is :D
Szóval így nézett ki a 8 hós gyerek mellett egy átlagos napom: 8:33 ébredtem, pisiltem, fogmostam 8:35 gyerek peluscsere, átöltöztetés 8:39 szoptatás 8:48 gyors e-mail írás 8:54 elküldés 8:54 hinta fel, gyerek bele 8:55 ágy bevetés, cuccok elpakolása a földről takarításhoz 9:03 gyors kávé 9:07 porszívót előveszem, bedugom 9:08 gyerek ordít, hintából ki 9:10 gyerek hintába vissza 9:10 porszívózás (konyha - nehezített pálya, székek toligálása, hűtőmágnesek összekapkodása, nappali, fürdő) 9:19 porszívó el, gőzölő elő 9:20 gőzölés - nappali 9:23 kifogy a víz, újratöltés 9:24 gőzölés folytatása 9:27 szárazzal áttörlés (a filc fej nagyon csíkoz, a másik meg még vizes) 9:28 gőzölés - konyha (nehezített páyla, székek ide-oda toligálása) 9:34 gyerek sír, rágókát keresem, nincs meg, adok kutyát helyette 9:35 gőzölés folytatása 9:38 míg szárad a konyha, gyerek takarójának, játékainak kipakolása, üres ásványvizes üvegek összelapítása, karórám keresése, hogy ne kelljen mindig a géphez rohangálnom nézni az időt. egyik órám sincs meg. 9:42 barátnős telefon, beszélgetünk kicsit 9:46 konyha is felszáradt, gyerek hintából ki játszani, gőzölő elpakolása 9:47 tiszta ruhák hajtogatása, elpakolása 9:57 bőrönd kipakolása (hétvégén Anyuéknál voltunk) (alap esetben ilyenkorvisszaaltatom a gyereket kb negyed óra alatt, hogy aludjon egy fél órát, különben tízórai után dől ki és lőttek a déli alvásnak. de most mindegy, mert tízórai után elmegyünk itthonról és úgyis aludni fog...) 10:04 mivel sok új ruhát kapott Médi anyuéktól, amit nem tudok a bőröndből hova tenni, szét kell szanálnom a ruháit és a kinőtteket eltenni, még nem tudom, hova 10:18 gyanúsan nagy a csönd. átmegyek a nappaliba, gyerek sehol- konyhában sem sehol. kiszúrom a sarokban ülve a szerszámosláda mellett, épp a kis kezéről próbálja leszedegetni a ráradagt, cafatokra törő ragacsos marticát. gyerek ki, ölbe, 0,5 mm-es ragacsok egyenként lekapirgálása a kezéről, talpáról, ruhájáról. ráragadnak a kezemre, kefével lesúrolom a fürdőben 10:25 lassan készíteni kellene neki a tízórait, de előtte elpakolok a konyhaasztalról (már két óra eltelt és még le sem ültem reggelizni.....) 10:28 észreveszem közben, hogy a hús a sütőben maradt, beteszem gyorsan a hűtőbe. közben még néhány apróság: a támasztópárnát felfújom, ráhúzom a huzatot, az előkéket megtisztítom, és agyalok közben, hogy mit egyen Médi, de körte lesz megint és barack, mert gyorsan romlik 10:32 összepakolok utána a szobában, mert kirámolta a fél doboz játékot (round 1.), mire befejezem, szétdobál 42 db hűtőmágnest, ezeket is összeszedem és amíg megint lerámolja, elszaladok wc-re 10:38 útvonaltervezek, hogy hogy jutok legkönnyebben el az uticélhoz BKV-val 10:42 útvonal megvan, megtisztítom neki a gyümiket és csinálok magamnak is reggelit, amíg meg nem éhezik, ha belefér, el is mosogatok - közben végig nyíg és a nadrágomat rángatja, néha felveszem, megpuszilgatom és elmesélem neki, mit csinálok épp, és hogy legyen türelemmel, mindjárt végzünk 10:45 üvölteni kezd, beteszem a hintába, meglököm és mesét kapcsolok neki, és megyek vissza a konyhába 10:50 mosogatni persze nincs idő, mert barnulni kezdtek a gyümölcsök és az összeset meg kellett hámoznom és levágni a rossz részeket, hogy elég legyen Médinek. a többit kukába küldtem. 10:57 a májast kenem a kenyeremre, mikor visítani kezd a gyerek. 10:58 peluscsere, Pipi szórakoztatása, hogy ne hadonásszonkalimpáljon közben és végezzünk hamar (Mekkelek főcím bejövős) 11:01 gyerekre szkafander, székbe betesz, csinálok egy kakaót magamnak, de kiborítom, fel kell takarítani 11:04 leülök mellé enni énis 11:12 befejeztem az evést, lassan csak a gyümicsücskök vannak Médi előtt, segítek neki megenni azt is, de közben sírni kezd, mert nem aludt vissza délelőtt és fáradt - Mekkelek főcím ezúttal haszontalan. és mindenmásis. 11:20 megtörlöm a kezét, száját, kitörlöm a hajából és a füléből a körtét, leveszem a szkafandert - kirepül a zsebéből 2 db körte, szétplaccsan a padlón. felszedni nincs idő, gyerek konstansan fuldokolva üvölt 11:23 átöltöztetem kimenősbe, mert szopi közben úgyis beájul és nem akarom macerálni, csak gyorsan hátamra kötni és indulás. végig visítás, krokodilkönnyek, lencsilány, mekkelek, butakisnyúl, pocakprügettyű - ez használ, gyerek nevet, de amint levegőt veszek a következőhöz, visít. túléltük. 11:28 Szoptatás 11:40 gyerek beájul, leteszem, mintha nitroglicerin lenne, megyek, feltakarítani a romokat a konyhából - etetőszéket lemosom, szárazra törlöm, felszedem a padlóról a szétplaccsant gyümölcsöt - nehezített pálya, a szilva túlérett és kicsúszik a kezemből feszt. felmosom a padlót, papírtörlővel szárazra törlöm. a szkafandert kiterítem száradni, mert úgy csak le kell majd rázni róla a gyümit később (ezután alapesetben meghámozom és odateszem a zöldségeket főni neki ebédre, aztán amíg játszik, elmosogatok és szétnézek, mit kell még hirtelen megcsinálni (pl. mosás, ruhák beáztatása, wc vagy fürdő takarítás, szemeteszacsik cserélése, bárakármi). ilyenkorra kicsit elfáradok, leteszem a seggem a gép elé vagy a kanapéra a telefonnal és szörfölök kicsit a neten: horgoláshoz minták, orrszívó vadászat a hirdetésekben stb. - HA a gyerek nem matricázik. ha igen, akkor őt szórakoztatom és közben rohangálok csekkolni, hogy puha-e már az ebédnekvaló). 11:44 készülődök - hajamat kibontom, újrafonom, öltözök, wc, hozom a kendőt 12:01 gyereket felapplikálom a hátamra, bepakolom a táskámat és indulunk 14:18 hazaértük, gyors peluscsere, átöltözés, gyerek játszik, míg nem lesz éhes. aludni nem fog ebéd után, mert a hátamon végig szunyált hazafelé. szopcsiii!! 14:23 szusszanok egyet, eszembe jut, hogy keressek egy másképp hátrakötős videót, mert valamiért nagyon vágta most a vállam a kendő. 14:51 gyerek éhes, eszik (wow, volt fél óra szünetem!!!) 15:06 gyerek mosdatás, etetőszék letörlés 15:09 szoptatás 15:29 gyerek le, megyek ebédet melegíteni magamnak... 15:35 amíg melegszik a kaja a sütőben, letakarítottam a reggeli cuccot a szkafanderről, és leülök a géphez ihletért, hogy mi a frászt főzzek 15:49 recept megvan, csirke meleg, ebédelek Médi közben nyúlkál a konektorba, rángatja a vezetékeket, észreveszem, hogy a töltőm végét szopogatja és a matrica már hiányzik... elteszem a kábeleket. bebújik az asztal alá és tépi a lábamat... 15:55 leteszem a hűtő elé mágnesezni, hogy nyugisan befejezhessem az ebédemet... 16:01 ebéd kész, odateszem párolódni az almát Médinek uzsira 16:05 amíg puhul az alma, elmosogatok 16:18 kiszedem a gyereket a mosógépből és barátnős telefonálok (szia, Magdás :) ) 16:20 folytatom a mosogatást 16:25 rájövök, hogy elfeledkeztem az almáról és rommá pároltam, így kénytelen leszek valami pépeset csinálni belőle, mert így nem tudja Pipi megfogni - kikapkodom a gerezdeket a párolóból 16:25 folytatom a mosogatást, és közben 10 másodpercenkénthúzom fel a gatyámat a bokámról és könyörgök Médinek, hogy ne rángassa le 16:27 elfogy a türelmem és beviszem a szobába bödönkézni, összeszedem megint a 42 db szétdobált hűtőmágnest és befejezem a mosogatást 16:34 a gatyám megint a bokámon, de már nem éerdekel, csak be akarom fejezni a mosogatást. puffanásra fordulok, Pipi levert a citromleves üveget és azzal játszik, de már szemez a tálcákkal is a polcon. 16:36 befejezem a mosogatást, Pipi még mingid a citromleves palackot gyűri, kiveszem a fagyóból a csirkét és kiolvasztom 16:37 bejövök a géphez, hogy lejegyezzem a történteket idő szerint, (közben 11 hűtőmágnest pakolok vissza a hűtőre) mikor észreveszem, hogy kekszragacsos gyerekkezek végigtapogatták a tv állványt ás a tv képernyőt is, úgyhogy gyorsan letakarítom és kihorgászoma belökött beltérit a tv mögül (Pipi jól elvan a palackkal) 16:40 vissza a csikréhez, főzök Itt már kb világomat nem tudtam a fáradtságól, de ez egy igen jó napnak volt mondható. Minden Édesanya elismerést érdemel, amiért nem napi 8, de 24 órában dolgozik keményen. A legfontosabb dologért: a Családért. Apukák, vegyetek egy doboz bonbont és egy szál virágot Anyának! Nem is sejtitek, milyen nagyra értélkelné! :) Korábban már írtam arról, hogy Pipi a babajeleket használva egyre többet kommunikál. Mostanra már sok állatot is megnevez jelekkel, ha odakint vagy könyvben látja őket, azonnal jelel. Anya büszkesége. :) Ma megint szép fények fogadtak reggel, vétek lett volna kihagyni...
Jó pap is holtig tanul alapon gyakorolgattam a gép manuál beállításainak használatát és megvilágosodtam :D így lőttem párszáz képet az én kis bébityúkomról hirtelen :P A teljesség igénye nélkül, fogadjátok szeretettel! :) Néha már azt hiszem, baj van a napirendünkkel, mert Pipi rendre bealszik ebédelés közben. Szóval, ha délelőtt is alszik egyet (csakis, ha elunja magát pl a hátamon séta közben, mert egyébként marhára nem álmos. Minden nap fél 8 körül kel (most hullámzok! :D és pontosan délben ebédel.), akkor az ebéd utáni alvásnak lőttek. Ami egyrészt azért sem áldásos, mert ha egy év múlva bölcsis lesz, s aztán ovis, ugyanígy délben lesz szunya, és legalább nem kell majd akkor problémázni a másképp szoktatással. Másfelől, így délben nem alszik, s akkor 4 körül így is, úgy is kidől, fürdésre ébred fel (ami 7-kor van) és pörög legalább 11-ig. Csináltuk ezt egy darabig (mert fő az igény szerintiség, mindenben ... ppfff :D ), de kösznem :D Szóval én nem forszírozom már a délelőtti alvását, így viszont kicsit befárad néha délre. Ettől függetlenül így a legjobb, mert van rendszer a kis életében, s Anyunak meg van 2-3 órája délutánonként mindenfélét csinálni :))) Mióta kanalazik, ezt a fáradtságot a nagy koncentrálásnak tulajdonítom, egyszerűen látszik rajta, ahogy elfárad benne mentáisan :) Bár napról napra ügyesebb... Hát mennyire cuki már! :D Hááát... A Nagy Nap. Amennyire készültünk rá, s amennyire azt szerettem volna, hogy tökéletes legyen, annyira sült el balul... :) Így utólag már csak mosolygok rajta, szép emlék lesz a családi almbumban. Itthon, hármasban ünnepeltünk, a Nagyék skype-on csatlakoztak hozzánk. Minden jól ment, egészen a tortáig. Szegény Pipi úgy megijedt a lángtól, amit még sose látott azelőtt, hogy eszméletlenül ordított percekig, s aztán egész este. A szivem szakadt meg érte... Reggel a bizonyos szülinapos dallal köszöntöttük, s természetesen nem bírtam ki pityőzés nélkül, hogy ilyen nagylány lett az én KisPipim :) Mióta csak ketten lettem Pipivel, minden megváltozott. Másképp gondolok a világra, másképp élek meg mindent, s még a szívem is másként dobog. A testemen kívül, egy Pipi nevű kislányban :)
Anyának lenni marha fárasztó és komoly dolog, ugyanakkor egy hatalmas nagy kihívás, tele könnyekkel, amik bánat és öröm okán egyaránt hullanak. Hatalmas mennyiségben :D Rettentő büszkeséggel töltött el anno, mikor először mosolygott, mikor megfordult, vagy mikor kúszni és mászni kezdett. Még akkor is, ha ezek teljesen természetes dolgok, amiket előbb utóbb minden gyermek megtanul. Viszont a szellemi fejlődés... Na az más :) Karácsonyig egészen átlagosan haladtunk minden tekintetben, habár fél éves kora óta jelelek neki (kisebb-nagyobb lelkesedéssel), nem hozta azt, amit vártam tőle. A még jelét mutatta mindenre, egy időben enni és inni kért, de összefolyt az egész és random mutogatott mindenfélét :) Aztán Karácsonykor megtörtént az áttörés :) Mutogat azóta folyamatosan, a mellem pedig dagad a büszkeségtől, milyen okos kicsi lányom van :) Enni és inni kér, már egy ujjal mutogat, felismeri és kiválasztja képről az állatokat, egyértelműen érti, mit jelentenek a szavak, a jelek, csak még nem sokat jelel vissza. De beindult, és úgy érzem, heteken belül sokat fog gyarapodni a jelkészlete. És a hab a tortán pedig, hogy felállt egyedül, s már másodpercekig álldogál - ha úgy van kedve :))) A kollázson éppen inni kér (és kap :D ) fürdés közben, a másikon pedig az álldogálás tudományát gyakorolja életében először (még jó, hogy hozzám van nőve a mobilom :D ) ...még, és vége a bolondok házának :) Ma, a Karácsony szellemében - ami ugye Pipi első karácsonya lesz - csináltunk pár fotót. Kapott a leányzó gyönyörű piros bársonyruhát (éljen a H&M téli leárazása! :D ), királylánykoronát, és egy kicsike hógömböt. Lajos medve már adott volt, mint fotózási kellék, s valahogy megálmodtam ezt az összeállítást... Azzal az eggyel nem számoltam, hogy az én mindig mosolygó, vidám, boldog kislányom bal lábba kel ezen a napon és semmiféle együttműködésre nem hajlandó... :) Pedig mindent bevetettem. Énekeltem, bohóckodtam, mesét mutattunk neki, aminek az eredménye a 80 db képen való bamba, szájtátott bámulás lett. A sokmillió képből talán egy lett értékelhető, én leizzadtam, Apa is kikészült. Hát így vártuk mi ma a Karácsonyt :) Sokszor jutott eszembe, hogy vajon azok, akiknek még nincs a háztartásában kicsi gyerek, vajon hogyan képzelik el például a házimunkát egy egy év körüli gyerekkel. Mert amíg pici, és nem képes helyet változtatni, addig minden szuper, leteszed a dedet valahol és biztos, hogy ugyanott találod, mikor visszamész a szobába :) vagy egyszerűen szem előtt van, mert beteszed a pihenőszékbe, és mosogatás közben dalolászol neki, megpuszilod, folyamatos interakcióban vagytok.... Aztán a feje tetejére fordul a világ, mikor kúszni kezd és pár nap alatt olyan tökélyre fejleszti eme új tudományát, hogy fénysebességgel kúszik utánad - mindenhova. Itt kezd az ember lánya a tarkójára is szemeket növeszteni, mert komoly akadálypályaként funkciónál egy féléves a konyhában... Arról nem is beszélve, hogy a feladatok száma is megnő rendesen... Kezdődik ugye a ruhácskák gyakoribb és mélyrehatóbb mosásával, fehérítésével. Mert ugye a padlókosz az nem csak egy kis büfike vagy nyál, amit simán kimosol 40 fokon is és elégedetten szemléled teregetés közben, mert mennyi energiát és mosószert spóroltál a családnak. A padlókosz alattomos és kegyetlen, ott is van, ahol szerinted nincs és meglehetősen nehéz kimosni. Áztatás, fehérítés, 60 fokos program a minimum, ami szükségeltetik hozzá. A mosás gyakorisága is megnő ezidőtájt, egyrészt, mert ugye a gyereket huszonhatszor átöltözteted a padlókosz miatt, másrészt pedig, mert nagyjából ilyenkor megkezdődik a mellétáplálás réme, és az almafoltot lehetetlen kiszedni a hacukákból, hát még a sütőtököt. Folytatódik a feladatok bővülése így a mindennapos padlósikálással. Amíg nincs, vagy apró a gyermek, tök jó volt a heti 1-2 felmosósdi, teljesen tiszta volt a lakás így is. Legalábbis azt hitted :) Ez a mindennapi takanyó valljuk be, szélmalomharc, de Te mégis kitartóan suvickolsz, mert hiába mostál fel aznap már háromszor, a gyerek már megint retyós, pedig negyed órája öltöztetted át. Már-már a gyerek laminálásán gondolkodsz, amikor eszedbe jut, hogy felmosórongyot varrsz a rugik térdére és hasára, és bumm! Két legyet ütsz egy csapásra! Aztán az is eszedbe jut, hogy hogy néznének Rád emiatt a barátok, rokonok, mikor vendégségbe jönnek hozzátok, és el is veted az ötletet gyorsan... Az egyetlen előnye mindezen dolgoknak, hogy ha akarod, ha nem, rendszert kell vinned az eddigi káoszos életedbe, hogy haladj is. Vagyis a reggeli fogmosásszoptatáspelusozás rutinba beépül a porszívózás és a felmosás is :) Mikor már hozzászoksz és minden megy is, mint a karikacsapás, újabb nehezítéssel nézel szembe - a poronty mászni kezd. Ez a kúszástól csak gyorsaságában és meglepetésszerűségeében különbözik, ami egy újabb szinte emeli a ninja képességeidet, úgy mint tigrisbukfenc, vetődés, elegénsan hasraesés. De van azért jó hír is: a ruhák hastájékon nem koszolódnak többé! :) Viszont maradnak a gyümölcs és zöldségfoltok, s extra teendő érkezik: a napi többszöri takarítgatás, főként az etetőszék körül :) Nade nagyon elkanyarodtam az eredeti témától... Szóval, a mászással egy időben szinte fel is állnak a csöppségek, s már nem csak a nadrágod szárát huzigálják a padlón fekve, míg Te végzel a szokásos teendőiddel (mosogatás, teregetés, pornyínyó), de a vádlidba marva szépen fel is kapaszkodnak rajtad :) Idővel kicsit talán jobb lesz, de tény, hogy egy mászóállóaraszolgató egyéves körüli rosszcsonttal igazi kihívás a házimunka. De vannak azért jobb napok is, amikor elfoglalja magát és nem ordít Téged rángatva... :) Nos, hát ez történik, amíg Anya mosogat. |