... is muszáj csinálnom néha, mert ez a nő, amit művel az Apájával, az szenzációs tud lenni néha :)
... amitől a falnak megyek. Például a butaság, szemellenzősség, vagy a felsőbbrendűségi komplexus. De van pár, ami le is veri azonnal azt a biztosítékot. Ilyen a pofátlanság, bunkóság, hazugság, rosszindulat és az önzőség is.
Tegnap sajnos az utóbbi kategóriából többel is sikerült találkoznom. Kezdődött a játszótéren tízórai után. Útra keltünk Pipivel palintázni a parkba, ahol egy nagyon igényes, viszonylag nagy játszótér van, bár ha egy egész ovis vagy kisiskolás csoport meglepi, azért szűkös lehet... Mint például tegnap. A játszótéren egyébként van sok hinta, csúszda, mászókák, rugós biszbaszok. És van 1 azaz egy darab BÉBIhinta. Amit - gondolná az ember - javarészt a BÉBIk használnak, akiknek a hinta még nagy élmény, s akik mást egy játszótéren nem is igazán tudnak csinálni, járni képtelen kisemberek lévén... És ami biztonságos, zárt. A lábait kidugja elöl a baba, van kapaszkodója és tádá, palintázik. No, ezt a hintát céloztuk meg, de a játszótér tele volt, a babahintában éppen egy 3-4 év körüli (???) kislány üldögélt, anyu lökdöste szorgosan, miközben mobilon lógott. Sebaj, szépen kivárjuk a sorunkat. Leültem hát csípőnkendőben Pipivel a mellette lévő gyerekhintára (ami csak egy vízszintes izé két láncon. pont 3-4 éves kislányoknak való :D) és úgy hintáztunk egy darabig. de így Pipi majdnem elaludt, uncsi is volt, meg hát hozzám bújva ugye mi mást is csinálna a szentem :) úgyhogy felálltam, kivettem Pipit és elefánigoltunk kicsit. Fel is éledt, nevetett, rugózott, cuki volt. :) Közben anyuka letette a mobilt és "odamegyek kicsit Levihez!" felkiáltással otthagyta a lánykát a hintában. És ő ült. Ült. Ült... mert nem tudott még hintázni... Mi pedig meguntunk az elefánit és néztük addig a gyerekeket és a faleveleket, meg a kacsákat. Anyuka meg megtízóraiztatta Levikét meg a másik porontyot, apuka meg üldögélt mellettük a padon. Ekkora már kb 20 perc is eltelt. ÉS a kislány még mindig ott ült unottan, mozdulatlanul a hintában. Mire apuka nagykegyesen felállt, s a hintában unatkozó kislánya felé vette az irányt, ekkor mi is elindultunk, hátha észreveszi, hogy mit is szeretnénk (ekkor még 2 kisbabás anyuka jött babástól, hintázni). Pf. Apuka így: "erre a hintára vártok?" Áááá nembazmeg, pedofil vagyok és a kislányra pályázok. Barom. "Igen, erre, mivel mi még a másikat nem tudjuk használni. Köszi." "Ja, jóvan. Na gyere!" - kislány üvölt, apa lökjééél! - "Majd visszajövünk minnyá, ez a kisbaba úgyis megfázik hamar és visszaenged." Miafasz?? Így kb 5 percet hintázhatott a Művésznő, s átadtuk a helyet a következő párfogúnak :) aztán elmentünk kacsát lesni. Más... Míg Pipi aludt tegnap, s leültem kicsit a géphez, olvastam egy felhívást. Segítséget kért egy apuka a közösségi oldalon (számlaszámmal), mert ikrei születtek, s az anyukájuk a szülés után elvérzett, s meghalt. Nagyon megsajnáltam, ahogy olvastam a szívszorító történetét, már vágólapra is másoltam a számlaszámot, hogy utalok nekik egy kisebb összeget. Sok kicsi sokra megy alapon. Szegény gyerekek, anya nélkül maradtak :( ennél szomorúbb dolog kevés van a világon... Szóval, az apuka meg volt jelölve a bejegyzésben, s ránéztem a lapjára, szeretem tudni, hogy kihez megy az adományom (szoktam ilyen esetekben segíteni...). Semmi különöset nem láttam, sőt, a szívem facsarodott, ahogy a már halott felesége oldalára irkált minden nap egy-egy szerelmes sort, vagy hírt a babáikról. S ekkor megnéztem az anyuka lapját is... Na itt ledobta az agyam az ékszíjat... Egy mocskos szájú, 23 éves roma lány volt, aki sok képen százezernyi tíz- és húszezer forintos bankjeggyel pózolgatott (megszámoltam, volt, ahol 240 000 volt a kezeiben), a béemvé tetején meg itt-ott, a babáknak mindent megvettek már előre, s semmiben nem szenvednek hiányt, az tuti. Az én egy gyerekem sincs fele olyan jól felszerelve, mint ők ketten. És még este is ezen pörögtem, a híradóban is benne volt a történetük. Felháborító. Együtt érzek az apukával és a családdal, a szívem szakad meg a gyermekekért, de ilyen pofátlanul hazudni, pénzért kuncsorogni idegeneknél, felhasználva a felesége halálát... Jesszus. Pedig nyilvánvalóan nincs rá szükségük. Úgyhogy nem utaltam. Jobb helyet fogok keresni annak a pár ezer forintnak, úgy döntöttem... ... hogy úgy érezted a nap végén, hogy felkelni sem volt érdemes? Általában nem sok ilyen napom van, de azért előfordulnak. A mai is csak súrolta a határát az ilyen "hátamközepérese!" napoknak :)
Kezdődött azzal, hogy drága leányom hiába is alukált reggel 8-ig, hogy drágajó szülőanyját kímélje a ráncosodástól, említett nőszemélyünk (aka én) hajnali 6 órakor, mikor egyetlen magzata éppen a másik oldalára fordulás közben nyösszentett egyet, haptákba vágta magát és megközelítőleg 7 perc 32 másodpercig álldogált harcra készen a kisded szobájának ajtaja előtt a csőre töltött fényképelőmasinával, hogy márpedig ma (is :P ) megörökíti, amint egyetlen utóda éééédesen beszélgetve ébredezik és hatalmas, párfogas mosolyt villantva rugózik a kiságya szélébe kapaszkodva eme morcos reggelen. Történt viszont, hogy hiába is vártam az ébredést, aludt a királylány tovább csöndesen. Anyu szeméből viszont kiszökött az álom, az Álommanó (rohadjmeg!) elhúzott a fenébe, így maradt a plafonra pislogás 8-ig, mikoris a terv megvalósításra került. Ezután a nap folytatódott a maga szokásos ritmusában. Reggeli, pornyínyó, padlógőzölés, tízórai összekészítése, tízórai, ebéd főzése a dednek, ebéd, s az ezt követő hosszú szunya. Aha. Hogyisne. Méhem gyümölcse nem osztotta ezt a nézetet, így egy óra múltán felébredt és szólított. Ez idő alatt éppenhogy elmosogattam a két tonnányi mosatlant, s miután Pipi a hintában landolt további alukálás ingerenciájának keltése céljából, addig nekiálltam főzni. A terv sikeres volt, a célszemély még másfél órát töltött Álomföldön. Ezalatt elkészült a rakott kel két jénaival és a művelet végére megint tele volt a mosogató (és mindenmás) mosatlan edényekkel. Hát van igazság? Megállnék kicsit a 2 db jénainál. Minek is 2 tele jénai kaja 2 főre? (Pipi csak egy negyed fő, és ő még nem eszik ilyesmit :) Legalábbis nem ilyen formában egyelőre.) Hát azért, mert nem is kell :D egy újabb receptet próbáltam ki, de sikerült figyelmen kívül hagynom, hogy a blogger családja, aki a receptet feltette, 5 főből áll. Badabumm. Pedig a rizsnél már gyanús volt :D Így kihagytam a rizs felét és epres rizspudingot készítettem belőle. Így most 3 napig rakott kelt eszünk, az tuti. Meg rizspudingot :) Mosogatás és 20 perc intenzív takarítás után végre rend uralkodott a konyhában a káosz helyett. hát van Isten! :D Előtte - utána: Közben fél 6-ot ütött az óra és Férj is hazaért melóból. Jesszus, hogy repül az idő... mintha csak most keltem volna fel... :) Ezután uzsiztunk és még futottam is egy jót. Pipi pedig elefánigolt addig Apájával :) Szeretem az ilyen produktív napokat! ^_^ Holnap (mivel főznöm nem kell és esős időt mondtak) varrókázást tervezek, rengeteg ötletem vár megvalósításra. :) Zs. Mostanában nincs sok szerencsém a konyhában... mindent kiborítok, megégetek (a kezemmel az élen), szétpocsolok.
Miért is ne hagynám az égő lángrózsa közelében az aprító vezetékét például? Lángra kap a konyharuha, elspárgázok a Művésznő által suttyomban szétpakolászott konyhai eszközökön, lefejelem a szekrényajtót, leslagozom magam az újonnan felszerelt zuhanyzófejes, kihúzható csappal... Nem akarok a konyhában menni, csak ha nagyon muszáj... Huncut hely az. S ha már háztartási eszköz... Ma a gőzölő fejét törtem szét. Szuper. Most épp száradgat a ragasztóval, holnap letesztelem, mennyire lett nagyonszar :) Házibarkács rulz! :D ...hogy blogot indítok... :)
rengeteg dolog van nap mint nap, ami monitorra kívánkozik belőlem, mert szeretném, ha megmaradna emlékül. Mert hiába történik rengeteg vicces, kedves, vagy szomorú dolog, legtöbbje hamar feledésbe merül... Így inkább leírom, milyen jó lesz majd egyszer visszaolvasni! :) Pipi is lassan beszélni kezd - habár beszéd nélkül is produkál kacagtató dolgokat - s ez megér majd egy misét, az fix! :D Kellemes blogolást hát nekem, s jó olvasást Nektek! :) Zs. |