...még, és vége a bolondok házának :) Ma, a Karácsony szellemében - ami ugye Pipi első karácsonya lesz - csináltunk pár fotót. Kapott a leányzó gyönyörű piros bársonyruhát (éljen a H&M téli leárazása! :D ), királylánykoronát, és egy kicsike hógömböt. Lajos medve már adott volt, mint fotózási kellék, s valahogy megálmodtam ezt az összeállítást... Azzal az eggyel nem számoltam, hogy az én mindig mosolygó, vidám, boldog kislányom bal lábba kel ezen a napon és semmiféle együttműködésre nem hajlandó... :) Pedig mindent bevetettem. Énekeltem, bohóckodtam, mesét mutattunk neki, aminek az eredménye a 80 db képen való bamba, szájtátott bámulás lett. A sokmillió képből talán egy lett értékelhető, én leizzadtam, Apa is kikészült. Hát így vártuk mi ma a Karácsonyt :) Sokszor jutott eszembe, hogy vajon azok, akiknek még nincs a háztartásában kicsi gyerek, vajon hogyan képzelik el például a házimunkát egy egy év körüli gyerekkel. Mert amíg pici, és nem képes helyet változtatni, addig minden szuper, leteszed a dedet valahol és biztos, hogy ugyanott találod, mikor visszamész a szobába :) vagy egyszerűen szem előtt van, mert beteszed a pihenőszékbe, és mosogatás közben dalolászol neki, megpuszilod, folyamatos interakcióban vagytok.... Aztán a feje tetejére fordul a világ, mikor kúszni kezd és pár nap alatt olyan tökélyre fejleszti eme új tudományát, hogy fénysebességgel kúszik utánad - mindenhova. Itt kezd az ember lánya a tarkójára is szemeket növeszteni, mert komoly akadálypályaként funkciónál egy féléves a konyhában... Arról nem is beszélve, hogy a feladatok száma is megnő rendesen... Kezdődik ugye a ruhácskák gyakoribb és mélyrehatóbb mosásával, fehérítésével. Mert ugye a padlókosz az nem csak egy kis büfike vagy nyál, amit simán kimosol 40 fokon is és elégedetten szemléled teregetés közben, mert mennyi energiát és mosószert spóroltál a családnak. A padlókosz alattomos és kegyetlen, ott is van, ahol szerinted nincs és meglehetősen nehéz kimosni. Áztatás, fehérítés, 60 fokos program a minimum, ami szükségeltetik hozzá. A mosás gyakorisága is megnő ezidőtájt, egyrészt, mert ugye a gyereket huszonhatszor átöltözteted a padlókosz miatt, másrészt pedig, mert nagyjából ilyenkor megkezdődik a mellétáplálás réme, és az almafoltot lehetetlen kiszedni a hacukákból, hát még a sütőtököt. Folytatódik a feladatok bővülése így a mindennapos padlósikálással. Amíg nincs, vagy apró a gyermek, tök jó volt a heti 1-2 felmosósdi, teljesen tiszta volt a lakás így is. Legalábbis azt hitted :) Ez a mindennapi takanyó valljuk be, szélmalomharc, de Te mégis kitartóan suvickolsz, mert hiába mostál fel aznap már háromszor, a gyerek már megint retyós, pedig negyed órája öltöztetted át. Már-már a gyerek laminálásán gondolkodsz, amikor eszedbe jut, hogy felmosórongyot varrsz a rugik térdére és hasára, és bumm! Két legyet ütsz egy csapásra! Aztán az is eszedbe jut, hogy hogy néznének Rád emiatt a barátok, rokonok, mikor vendégségbe jönnek hozzátok, és el is veted az ötletet gyorsan... Az egyetlen előnye mindezen dolgoknak, hogy ha akarod, ha nem, rendszert kell vinned az eddigi káoszos életedbe, hogy haladj is. Vagyis a reggeli fogmosásszoptatáspelusozás rutinba beépül a porszívózás és a felmosás is :) Mikor már hozzászoksz és minden megy is, mint a karikacsapás, újabb nehezítéssel nézel szembe - a poronty mászni kezd. Ez a kúszástól csak gyorsaságában és meglepetésszerűségeében különbözik, ami egy újabb szinte emeli a ninja képességeidet, úgy mint tigrisbukfenc, vetődés, elegénsan hasraesés. De van azért jó hír is: a ruhák hastájékon nem koszolódnak többé! :) Viszont maradnak a gyümölcs és zöldségfoltok, s extra teendő érkezik: a napi többszöri takarítgatás, főként az etetőszék körül :) Nade nagyon elkanyarodtam az eredeti témától... Szóval, a mászással egy időben szinte fel is állnak a csöppségek, s már nem csak a nadrágod szárát huzigálják a padlón fekve, míg Te végzel a szokásos teendőiddel (mosogatás, teregetés, pornyínyó), de a vádlidba marva szépen fel is kapaszkodnak rajtad :) Idővel kicsit talán jobb lesz, de tény, hogy egy mászóállóaraszolgató egyéves körüli rosszcsonttal igazi kihívás a házimunka. De vannak azért jobb napok is, amikor elfoglalja magát és nem ordít Téged rángatva... :) Nos, hát ez történik, amíg Anya mosogat. Kicsit régebbre nyúlik vissza a kókusztejgyártás apropója, de azóta többféle növényi tejjel is megpróbálkoztam... Terhességem utolsó hónapja körül laktózintoleranciát nyertem a Crohn betegség mellé a "lehetnemégennélisrosszabazemésztésed" játékban, gyanítom, hogy a napi 1L megzabált tejszínes jégkrém sokat lendített a dolgon előre :D Szóval, elkezdtem bőszen inni a laktózmentes tejet, mert a szülés után állandóan csak kakaót vagy tejet ittam volna, gondolom, a szoptatásnak is köze lehet ehhez.., Az idő előrehaladtával viszont valahogy már azt sem toleráltam, és egyébként sem vagyok tejpárti, így belevetettem magam a növényi tejek világába, s készítettem mandulatejet, rizstejet, s most kókusztejet. Igazi, friss kókuszdióból :) Magasan ez vitte a prímet az eddigi házi készítésű növényi tej közül, bár tény, hogy kifejezettem nehéz és macerás a kókuszt lereszelni, feldolgozni :) Ezt nagyon szeretem kakaóba, kávéba, sütikbe, ad nekik egy kellemes kókuszos ízt. A rizstejet a boltban veszem, mert nem sikerült tartós fogyasztáshoz megfelelőt készítenem házilag, és hát elfogyott a lelkesedés :D De egyszer még mindenképpen visszatérek rá... Szóval így készíthetsz kókusztejet otthon, mindenféle extra felszerelés nélkül: Hozzávalók: - 1 rész kókuszreszelék (lehetőleg ne kénnel vagy más vegyszerrel fehérített kókuszreszeléket vegyél, ha nem friss kókuszhúst használsz. Ezt a csomagoláson az összetevők listájánál megtalálod elméletileg. Vagy lehet esetleg a bio kókuszreszeléket szerezni, kinek hogyan tetszik :) ) Fontos, hogy csak friss kókuszdiót vegyünk, ha megrázzuk, hallanunk kell a víz csobogását a belsejében. Ennek hiányában tuti, hgy régi és penészes a diónk belülről. (tapasztalat :) ) - 2 rész tisztított víz (én sima mentes ásványvizet használtam) Itt tennék egy kis kitérőt a kókuszdió felbontása irányába. :) Nem egy nagy tudomány, nem kell hozzá sem fúró, sem fűrész, ésszel többet érünk ;) Nagyon egyszerű felbontani a kókuszt, csak jó helyen kell kezdeni: a tetején van 3 szemecske :) Ez a legpuhább része, így itt kell nekiesni! Az egyiket hegyes késsel átszúrjuk, így tulajdonképpen meglékeljük a kókuszt. A kókuszvizet (ha igényt tartunk rá) egy pohárba öntjük belőle (én kiöntöttem, nincs túl jó íze :) ). Ezután keresztben jó nagyokat ütünk rá (körben) egy nagy és masszív (!!) késsel vagy bárddal, amitől azonnal ketté is reped és ki lehet bányászni a húsát :) Mivel nekem se masszív késem, se bárdom nincs, kalapáccsal oldottuk meg és így is tökéletesen működött. Zöldségpucolóval meghámoztam a barna héjától is aztán lereszeltem és kezdhettem is a tej készítést. Itt egy szemléltető videó a műveletről :) Elkészítése áztatással:
A kókuszreszeléket leöntjük forrásban lévő vízzel, s legalább fél órát állni hagyjuk (de az sem árt, ha órákat áll a vízben), majd összeturmixoljuk, és egy szűrőn vagy gézen keresztül átszűrjük. Készíthetjük hideg vízzel is, ez esetben azonban a tej aromája kevésbé intenzív. (A hidegvizes verziónál minimum 12 órát hagyjuk állni a vízben!) A kizárólag áztatott kókuszreszelékből a zsír nem csapódik ki rendesen, így az elkészült kókusztej “sovány” lesz. Főzéssel: Ha kis hőkezelésnek is kitesszük, akkor a zsír könnyebben kioldódik, viszont sérül a kókusz enzimrendszere. A kókuszreszeléket leöntjük a forró vízzel, majd egy lábasban forraljuk még pár percig). Utána hagyjuk teljesen kihűlni, és turmixgépben jó sokáig turmixoljuk (több percig magas fokozaton). Használható állati tejek helyettesítésére, de akár gabonák főzéséhez, gyümölcslevesek, turmixok vagy akár egzotikus koktélok készítéséhez is. Ízesíthetjük pici mézzel, vagy xilittel, de datolya/rizssziruppal is nagyon finom! Hűtőben pár (4-5) napig eláll. Én a két verziót elegyítettem, tehát hideg vízben kiáztattam, majd másnap leforráztam/felfőztem, s a kétféle kókusztejet elegyítettem. Egészen sok kókuszzsír ült ki a tetejére, úgyhogy legközelebb okosabb leszek és flakon helyett valami tálban teszem a hűtőbe, hogy le tudjam róla horgászni az értékes zsiradékot felhasználásra :) Egészségetekre! ... a köbön :( Pipiből ömlik a takesz, és köhög is, szinte ugatva... és hát azon gondolkodtam, talán nagyon száraz a levegő a lakásban, hisz a padlófűtés tolja a meleget ezerrel és kavarja a port is... így beszereztünk gyorsan egy hidegpárásítót, hogy hátha segít Pipinek a gyógyulásban és persze megelőző jelleggel is funkcionálhat majd... A reakciója priceless volt, el akarta kapni, meg akarta kóstolni a párát :) S a jó hír az, hogy használt, sokkal nyugodtabban aludt és kevesebbet köhög. Boldogság. :)
Megyeget a készülődés még mindíg ezerrel, ma már a 3. adventi gyertya került meggyújtásra... nemsoká itt az ünnep :) Ma elkészültek a mézeskalácskák is, míg Pipi alukált, szépen elkészültünk velük. Áldott jó gyermek, hagyja a szüleit alkotni :) Ebéd előtt adtam Neki egy almát, hogy ha már BLW-s gyermek, ideje így majdnem egy évesen ezzel is ismerkedni így egészében - az evés mostanában amúgyis katasztrofálisan megy, se kézzel, se kanállal, se sehogy nem akar önállóan enni, sztrájkol ezerrel. De remélem, egyszer ezen is túljutunk és úja boldogan fog önállósodni majd :) Szóval alma. Hát, a várt hammbekaplak reakció elmaradt, viszont labdának nézte :D Aztán, hogy az illatából leessen neki, hogy mit is kellene csinálni a piros gurulóssal, meghámoztam egy részét és úgy adtam a kezébe a gyümölcsöt. :) Aztán estére kisült az összes kalácska is :) finom mézes illat terjengett a lakásban, egészen karácsonyi hangulatba kerültem...
Próbálok mostanában valamiféle rendszert vinni a napjainkba, hogy beleférjen a levegőzés Pipivel, mert nem vagyok ennek a bajnoka sajnos :( gyakran vagyok halálosan kimerült, extrém vérszegénység és vitaminhiány az oka, de amíg Médit nem tudom több órára rábízni valakire (a szoptatás miatt ez nehézkes...), addig a gasztrós dokimmal eltoltuk a vénás pótlást. Szóval a napirendünk, habár rugalmas, nehezen tudom beletolni a hosszú órás levegőzéseket :( Pipi 7-kor kel, kb 8-ra végzünk a reggeli szoptatással, aztán átöltözés, Apa ébred, gyerekezik, munkába megy, ez fél 9. Ilyenkor gyorsan kiporszívózok és felgőzölöm a padlót, elmosogatok, ha kell, és összekészítem Pipi tízóraiját, ekkor már 10 óra van és a sarkamban van mutogatva, hogy éhes :) Szóval megetetem, szoptatom, aztán megfőzöm az ebédjét, megint mosogatok, játszunk fél órát és már ebédidő is van. Dél körül megebédel, szopzik, aztán bekómál és 2-3 órát szunyál. Mikor felébred, általában már sötét van és fél órán belül uzsonnaidő, Férj pedig érkezik haza. Míg alszik délután, főzök aztán mosogatok, mosok, satöbbi. (Kell egy mosogatógép!!) Ébredés után eszik egy kis gyümölcsöt, aztán játék, elkészítem az uzsit közben, kajál, Apa hazaér (fél 6 van ekkor), játszás, amíg Férj híradót néz, 7-kor fürdés, fél 8-tól 8-ig játék, akkor aztán vacsi (szoptatás) és irány az ágy. Szóval ebbe nagyon nehéz besűríteni a hosszú sétákat, főleg, mivel hordozom és a babakocsit nem használjuk, nem is szeretem. Ráadásul mire beöltözünk, felapplikálom a hátamra, az alaphangon 20 perc :( A déli alvást pedig nem merem megmacerálni. Így egyetlen opcióm maradt, a reggel :) Brutál módon fárasztó és kidöglök, összesűrűsödik a tennivalóm is, de ez van. (Még a délutáni Apás sétát is beszúrjuk majd, s akkor szuper lesz! :) ) Szóval mostanában reggeli séta van, tízóraira érünk haza, addig alszik kicsit a levegőn a hátamon. S így néz ki, mikor itthon felébred :D
Az idei Karácsonyt valahogy úgy képzelem el, hogy minden úszik a narancs, fahéj és mézeskalács illatban, a lakás téli díszben pompázik, a fa alatt ülünk és nézzük, ahogy Pipi csomagot bont és boldogan játszik. De ha ennek csak a fele összejön (főként az utóbbi része :) ), már akkor is nagyon boldog leszek, mert ez a Karácsony más lesz. Ez az első igazi, családos, KisPipivel teljes, és ez a legeslegeslegfontosabb most nekem. Már elkezdtük a díszítgetést, a mai program az ablakok díszítése volt. Műhóval fújtunk téli tájat az ablakra, szarvasokkal, fával, erdei házikóval, égen szánt vontató szarvasokkal, Mikulással. Legyen elég annyi, hogy hatalmas és idegörlő meló volt, de minden perce megérte, mert a végeredmény magáért beszél ^_^ |